Kakofon és felhangos pengetések Bevezető Az alappengetés megtanulása után jó néhány érdekes húrmegszólaltatás vár még rád. Rendkívül sokféleképpen lehet hangokat kicsalni a húrokból. Sokan úgy gondolják, hogy a „jó” gitárhangot az erősítő és a hangszer állítja elő. Sajnos ez nem egészen így van. Ugyanaz a gitár, effekt és erősítő összeállítás különböző hangot produkál más-más gitáros kezében, vagyis mind a két kéz nagy szerepet játszik a gitár hangszínében. A hang a pengetésre születik, így hát a hangkép itt alakul ki legelőször. De vajon milyen a jó pengetés? Ez attól függ, hogy éppen milyen stílust játszol vagy milyen hangkép tetszik neked a legjobban. Sokféleképpen pengethetsz. Erősen, gyengéden, körülbelül, koszosan (kakofon), ímmel-ámmal, lassan vagy gyorsan, felhangosan, különböző technikával, újjal vagy körömmel. Te döntesz a hangzásod felől. Még a pengető anyaga is sokféle lehet (Brayen May pl. érmével penget). Ismerd meg a pengetések fajtáit, amiből válogathatsz a zenéléseid során! Ebben a leckében számos pengetésfajtát tanulhatsz meg (kakofon, csattogós). Megtanulhatod, hogy a különféle hangzású pengetéseket hol érdemes és ajánlatos használni, és kiderül az is, hogy miért fontos a koszos pengetés. Megtudhatod a leckéből azt is, hogy egyetlen fogott vagy üres húros hangból hogyan lehet előcsalni a sípolós hangokat.

Lecke Ha a pengetőtartást módosítod az itt leírtak szerint, akkor egy kaparós, koszos megszólaltatást fogsz létrehozni. Hajlítsd be enyhén a hüvelykujjadat. Ezáltal a pengető lapja nem merőleges a húrra, hanem egy kis szöget zár be azzal. Pengetés közben a húr reszeli a pengetőt és ez adja ki a koszos hangzást. Blues és rock szólóknál, kíséreteknél szinte nélkülözhetetlen ez a hangindítási technika. A pengető elforgatásával te állítod a tiszta hang és a kaparó hang arányát. Próbálgasd és figyeld a kakofóniát. A füled és a jó ízlésed szab csak határt, hogy milyen hangképet csalsz ki a hangszeredből. Gyakorlat Üveghangok megszólaltatása, felhangok A felhangokat a gitáron jobb és bal kézzel is meg tudod szólaltatni. Tanuljuk meg először a bal kézre vonatkozó technikát. Az üveghangok megszólaltatása itt a legérthetőbb és minden nehézség nélkül jó néhány felhang azonnal meg is fog szólalni. 1. Helyezd a bal kezed bármelyik ujját az E húron a 12. bund fölé! 2. Ne nyomd meg egy kicsit se a húrt, csak érjen hozzá az ujjad! 3. Pengesd meg a húrt és emeld le az ujjad. Íme, egy felhang. Ha gyengén szólalt meg, elképzelhető, hogy túl későn, ha meg a sima E húrt hallod, akkor pedig túl hamar emelted le az ujjad. Az is elképzelhető, hogy hiába érintetted meg becsületesen a 12. bund fölött a húrt, nem szólal meg semmi. Ennek az az oka, hogy nincs finomhangolva a gitárod, így az üveghang nem pontosan a bund fölé esik. Tanulmányozd át a Gitárbeállítás fejezetet. A fogólap fölött rengeteg felhangot szólaltathatsz meg, melyekkel komplett szólókat vagy akkordokat játszhatsz. Ezekkel egy későbbi leckében bővebben is foglalkozunk majd. Gyakorlat Felhangok jobb kézzel A technika ugyanaz, csak a külső szemlélőnek tűnik teljesen másnak. Itt már nem a nyak fölött, hanem a pengetési részen, vagyis a hangszedők fölött képezzük a felhangokat. Az érthetőség kedvéért először mégis az előző helyen, vagyis az E húron (vagy bármelyik húron) a 12. bund fölött tanuljuk meg ezt a technikát. Fogd a pengetőt szóló tartásban. A lefelé pengetés után a pengetőt tartó hüvelykujjad alsó része pontosan a 12. bund fölött érintse meg a felhang helyét majd azonnal a lepengetés mozdulatával haladjon tovább. Ugyanaz a felhang szólal meg, mint az előző technikánál, csak most egy kézzel. Miután kigyakoroltad a 12. bund fölött a technikát, húzd vissza a pengető kezed a hangszedők fölé és kezd el keresni a sípolós hangokat a húrokon. Haladj milliméterről milliméterre, betartva az előbb tanultakat. Fogj meg egy hangot (a G húron a C-t) és pásztázz türelmesen a pengető kezeddel. A felhangok pontos helyét megkeresheted a bal kéz mutatóujjával is úgy, hogy azt a húrra téve csúsztatgatod és közben folyamatosan pengetsz. A rock szólózás alapvetően megköveteli ezeknek a felhangoknak a használatát. Persze nem azt kell ezalatt érteni, hogy minden szólódban sípoltatni kell a hangokat, hanem azt, hogy az eredeti hang mellett halkan szólaljon meg valamelyik felhang. Ettől a hangod teltebb, színesebb lesz és ez nagyon fontos, főképpen a kitartott hangoknál. Próbálj konkrétan eltalálni az előbb megtalált felangok közül néhányat. Csattogó pengetés A funky zenében gyakran használt ez a hangképzés, ami blues és rock szólók közben is meg-meg jelenik, de csak mint dinamika. Vagyis néhány hang ezzel a hangképzéssel szólal meg a szólóban, érdekessé téve, színesítve azt. A csattogó hangzást a húr bundokhoz ütődése kelti, amit tulajdonképpen egy túlpengetéssel tudunk elérni. Három módon lehet ezt a fajta pengetést elérni: 1. Pengesd úgy a húrokat, hogy a pengetés iránya a gitár teste felé tartson. Tulajdonképpen egy erős ráhúzott pengetést kell csinálnod (lásd A pengetés alapjai lecke), ami egy kicsit befelé mozdítja el a húrt, így amikor az lepattan a pengetőről, vissza fog egyet ütni a bundokra és ettől csattanni fog 2. Csípd a húrt a pengető és a mutatóujjad közé, húzd fel kissé és engedd visszapattanni. 3. Egyszerűen akaszd be az ujjad a húrba, feszítsd meg (ne nagyon) és engedd el. Tanuld meg érezni, hogy mennyire kell megfeszítened a húrt, hogy a kellő hangzást elérd vele. Ha a gitárodon nagyon magasan vannak a húrok, nem elég a kis feszítés, így az a játék rovására mehet. Állítsd be optimálisan a hangszered (lásd Gitárbeállítás lecke). Gyakorlat