Az akkordritmizáció alapjai Bevezető Egy dal kísérete a benne lévő akkordokból és az akkordok ismétlődő vagy váltakozó ritmikájából áll. Az egy harmóniás dal kísérete is megkapó lehet, ha érdekes lüktetéssel pengeted az akkordot. A kezdő gitárosok általában egy vagy két kíséretfajtát játszanak minden dalra, holott ahány dal, annyi hangulat és ritmika. Nehéz megszabadulni, elszakadni a már jól bevált ritmikáktól, lüktetésektől és ennél még nehezebb újakat tanulni. Ha figyeled egy dal tempóját, hangulatát, észreveheted, hogy a kíséret miként reagál ezekre és hogyan sodródik, változik, dallammal és a dinamikával együtt. A gitáron nagyon sok mindent vissza lehet adni egy adott dal lüktetéséből vagy akár saját ritmikákat is kitalálhatsz kedvedre, de ehhez meg kell ismerned a lehetőségeket. Ebben a leckében megismerheted az alapvető kíséret lüktetéseket és megtanulhatsz saját ritmikákat létrehozni. Rendkívül egyszerű és érthető módszerrel vezetlek be a kíséretek ritmikai lehetőségeibe, mellyel rengeteg variácó nyílik meg számodra, és akár improvizálva is játszhatod a különféle lüktetéseket.   Lecke Tanuljuk meg elsőként a kíséretekhez szükséges alapmozdulatokat, ami nem más, mint a le-föl pengetés. Elsőre talán egyszerűnek tűnik, de ne becsüld alá, mert csak akkor érted meg a bonyolultnak hangzó kíséreteket, ha tökéletesen megtanultad a le-föl mozgást. 1. Pengess nyolcadokban le-föl, megállás nélkül (az akkordpengetés technikáját az Akkordpengetés leckében tanulhatod meg). 2. Mozgasd a kezed (le-föl), mintha pengetnél, de ne érintse a pengető a húrokat. 3. Számold hangosan a nyolcadokat, de még mindig ne érintsd meg a húrt. 4. Miközben folyamatosan le-föl pengetsz a levegőben, próbáld a mozdulatokba beleképzelni a negyedeket, vagyis a lefelé pengetéseket. Számolj és pengesd meg a húrokat a „le” mozdulatnál. A „föl” mozdulat továbbra is a levegőben történik. 5. A kezed tehát nyolcadokat lüktet, elöször le, majd föl mozdulva. A negyed két nyolcad, tehát az első nyolcadra (lefelé mozdulatra) pengetsz, a második nyolcadra pedig csak felemeled a kezed. Tanuld meg az itt leírt kíséretvariációkat és vedd észre, hogy a kéz megállás nélkül mozog le és föl. Ha a mozdulatot megállítod, rontani fogsz és egyre bonyolultabbnak fog tűnni az egész. Figyeld meg azt, hogy melyik szótagra kell pengetni és melyikre csak mozdulni. Mozgasd a levegőben a kezed és mond a szótagokat. ha így teszel, egyszer csak világossá válik, hogy a mozgásod magában hordozza a gyakorlatban leírtakat (az átkötött hangnál ne pengess, tartsd az előző hangot és csak mozduljon a kezed a levegőben). Hogyan improvizáljuk a kíséret ritmikákat? Ha elfogadtad és megtanultad azt, hogy a kéz le-föl mozog, akkor nagyon közel állsza ahhoz, hogy rögtönözd a kíséret ritmusát. 1. Mozgasd a kezed le-föl, de még ne érj a húrokhoz. 2. Számolj be magadnak és pengesd meg az első negyedet (a beszámolás így szóljon: e-gyet ke-ttőt hár-mat né-gyet). 3. Az első negyed után folytasd a számolást és mozogj tovább. Te döntöd el, hogy a le-föl mozdulatok pengetettek lesznek-e vagy csak elsuhansz a húrok fölött. Játssz bármit, vagyis improvizálj, de arra nagyon figyelj, hogy az első szótagot mindig pengesd meg. Ha az eddig tanultakat betartod, számtalan kíséret ritmika szólal majd meg, és még az is elképzelhető, hogy minden taktusban mást játszol. Ha ez így van, nagyon jó, de most le kell egyszerűsítened a ritmikákat, hogy az valódi kíséretté váljon. Az egyszerűsítés azzal kezdődik, hogy figyeled azt, amit játszol. Megjegyzed a ritmikát, vagyis a megpengetett hangok szótagjait egy taktuson belül (az egy taktus annyi, ameddig kimondod: e-gyet ke-ttőt hár-mat né-gyet), és sokszor beismétled azt. Ezzel meg is született az első saját kíséret ritmizációd, ami az improvizációdból eredt. Ha megtetszik egy ritmika, le is írhatod, de ha sokat gyakorolod ezt az improvizációs módszert, akkor maguktók beállnak majd a különböző lüktetések, amiket nem fogsz elfelejteni. Fojtásokkal való ritmizálás A fojtottan megpengetett hangok szinte nélkülözhetetlenek a dalok kíséreteiben. Karakteres lüktetést tudsz játszani, ha használod ezt a technikát. Az első példa a „kettő négyes” lüktetés, amiben megfigyelheted, hogy az összes nyolcad meg van pengetve. A fojtott pengetést X-el jelöljük: A következő példa az „egy hármas” lüktetés: A fojtást 1-2-3 és 4-re tudod megszólaltatni és az előző részben tanult ritmikai variációkkal össze tudod kombinálni: Tanulmányozd az itt leírt kíséreteket és találj ki hasonlókat! Mozgasd a kezed le-föl, pengess vagy ne pengess, fojts vagy ne fojts. Minden stílushoz tartozik egy jellegzetes lüktetés, amivel jó tisztában lenni. Erről egy későbbi leckében fogok írni.