Barré (keresztfogás) Bevezető Minden hangszer hordoz magában néhány jellemző technikai megoldást, vagy valamilyen speciális kéztartást. Talán a legelső ilyen technika, amivel kezdőként meg kell küzdened, az a barré. Sajnos a tanulók félelme jogos a barréval kapcsolatban, hiszen egy rosszul beállított hangszeren nagyon nehéz vagy egyáltalán nem lehet megoldani ezt a fogásfajtát. Az ujjakban és a csuklóban érzett fájdalom és a nem jól vagy egyáltalán nem megszólaló hangok végképp elkeserítik a lelkes próbálkozót. A hangszer beállítása (lásd Gitárbeállítás lecke) könnyíti a barré tanulását, hiszen kiderülnek azok a fogástechnikai hibák, amiket biztos, hogy nem a gitár okoz. Az optimális beállítás elektromos gitároknál és klasszikus gitároknál is otthon elvégezhető javítgatásokat igényel. Ezekről egy későbbi leckében fogok írni. Ebben a leckében megismerheted a nagy, a kis és a hármas barré szükségességét, fontosságát. Tanácsokat találsz a fogásból eredő nehézségekre és az erők összpontosítására.   Lecke Nagy barré, vagyis keresztfogás Miért is fontos ez a technika? A válasz rendkívül egyszerű. A gitáron hat húr van, neked viszont csak négy fogóujjad (a hüvelykujjad támasztóujj és néha fogunk csak vele, de erről majd később tanulhatsz). A barré az egyetlen, ami segít abban, hogy négy hangnál többet tudj lefogni. Lássuk, hogyan is kell megtanulni ezt az első látásra furcsa fogást: 1. Egyenesítsd ki a mutatóujjadat, a többit pedig tarts enyhén behajlítva! Tartsd nyújtva, kifeszítve az ujjadat, mert az első próbálkozásaid csak így fognak sikerülni. 2. Fektesd az ujjadat a harmadik bund elé és nyomd le egyszerre mind a hat húrt! (Természetesen a hüvelykujjad támasszon a nyak másik oldalán!) A nyomás közben figyelj arra, hogy az ujjad maradjon egyenesen kifeszítve és egy kicsit se hajlítsd meg. Ez az első, amivel meg kell küzdened. Ha a gitárod húrjai nagyon távol vannak a fogólaptól, túl nehéz lesz lenyomni az összes húrt, ezért állítsd be a gitárod (lásd Gitárbeállítás lecke), mert ezzel megkímélheted az ujjaidat és nem kell dupla erővel nyomnod. Ne segíts a többi ujjaddal a nyomásban, azok továbbra is legyenek behajlítva. 3. Pengesd meg a húrokat egyenként és figyeld, melyik nem szólal meg! Ha legalább két húr szól, az már jó. Pengesd folyamatosan ezt a két húrt és figyeld, mi az a legkisebb erő, ami elegendő a megszólalásukhoz! Ha ez a két húr nem egymás mellett van, akkor azért nem szólalnak meg a közöttük lévő hangok, mert egy kis hidat képzel az ujjaddal és inkább fojtod a húrokat, minthogy nyomnád. Ne akarj tehát nagyobb erővel nyomni, mert nem ez a megoldás. Nyomás közben nehéz az ujjakat egyenesen tartani, ezért nagyon figyelj és törekedj erre! 4. Miközben pengeted azt a két húrt, ami megszólalt, mozdítsd lefelé milliméterenként a barrét és pengesd a szomszédos húrokat is, mert lesz olyan pozíció, aminél más húr is meg fog szólalni. Nagyon fontos, hogy pihenj, mert még az optimális nyomástól is elfáradhatsz, ami úgy fog jelentkezni, hogy már semmi nem szólal meg, és ezért erősebben kezded nyomni a barrét, ami valójában nem erősebb nyomás, mert fáradsz. 5. Keresgess fölfelé is, hátha ott több hang szólal meg. 6. Végezz apró gördítéseket az ujjaddal a húrokon, mert az is segíthet egyenes tartani azt. Hamarosan (ha eleget pihensz) rá fogsz lelni egy olyan pozícióra, ahol négy-öt húr is megszólal. Ha már mind a hat húr szól, megtaláltad a fogást, vagy csak egyszerűen könnyű lefogni a húrokat. A hüvelyk- és a mutatóujj úgy működik, mint egy csipesz. Elvileg a két ujj szorításával jön létre a fogás, de az erős nyomás miatt hamar elfáradnak az izmok. Ezért ne keseredj el, ha nem szólal meg az összes húr, mert a gyakorlás miatt (a pihenőt is beleértve) napról napra erősödnek az ujjaid. Ha a túlzott izommunkától fájni kezd a kezed (ne ijedj meg, ez természetes), engedd el a hangszert, rázogasd lazán a csuklód és gyakorolj valami mást, majd azután térj vissza a barré fogásra. Ha gyakorlosz, érdekes fejlődésen fog keresztülmenni a barré fogásod. A tanulóévek elején csak a szabályosan lefogott keresztfogás szólal meg, de később szinte már teljesen mindegy, hogy egyenes vagy görbe fogással szorítod az ujjaidat, mert az mindenféle pozícióban szólni fognak. Csavaró módszer 1. Fogj meg egy hat húros barrét bárhol a gitárnyakon. 2. A mutatóujjad legyen szemben a 2. ujjaddal. 3. A csuklód elterekerésével a kiegyenesített mutatóujj nagy erővel nyomódik a fogólaphoz. Húzó módszer Ez a fogás tökéletesen pihenteti a hüvelykujj alatti izmokat, ugyanis a hát izmai húzzák a nyakra a barrézó ujjat. 1. Fogj meg egy hat húros barrét úgy, hogy a hüvelykujjad nem érinti a nyakat. 2. Húzd meg a nyakat hátizomból, míg a barréval fogott hangok meg nem szólalnak. Tarts lazán a hüvelykujjadat és a jobb kezed szorítsa erősen a gitárt a testedhez A barré szerepe a transzponálásnál A barré nagy szerepet játszik az alapakkordok transzponálhatóságában, hiszen a nem fogott húrokat is vinned kell az áthelyezés során. Ha megtanultad a hat húros barrét, szinte pihenés lesz lefogni a következő akkordokat, mert csak néhány hang lefogásáról kell gondoskodnod. Kis barré Akkor beszélünk kis barréról, ha az ujjad három vagy két húrt fog le egyszerre. A kis barrét már mindegyik ujjunkkal kell tudnunk fogni. A kis barrénál az ujjak nincsenek teljesen nyújtva, ezért sokkal nagyobb erőt tudnak kifejteni a húrra. Ennél a fogásnál még az ujjak kibicsaklása is megengedett. Olyan harmónia fogás is létezik, amiben egyszerre három keresztfogás is szerepel. Kis barrés akkordot fogunk a zenekari játék közben, ha külön ritmikai szólamunk van, mert a mély húrok nem szólhatnak felelőtlenül bele a basszusgitár szólamába.